Teológiai cikkek

Nagy Szerda

Uram, a sok bűnbe esett asszony, érezve Istenségedet vállalta a kenetvívő tisztességét és sírbatételed előtt, keneteket visz jajgatva Néked. Jaj nékem! – ezt mondja, – éjszaka van számomra, romlottságnak őrjöngése, fekete és holtalan szerelme a véteknek. Fogadd el könnyeim forrását, aki fellegekkel felszeded a tenger vizét; hajolj le szívem sóhajtásaihoz, ki meghajlítottad az egeket mondhatatlan megalázkodásodban. Megcsókolom tisztaságos lábaidat és letörlöm őket fejemnek hajfürtjeivel, amelyekkel Éva a Paradicsomban, felfogván a füleivel rettentő hangodat, félelmében takarózott. Bűneimnek sokaságát és ítéleteidnek mélységét ki tudná feltárni, lélekmentő Üdvözítőm? Ne vessél meg engem, a Te szolgádat, hiszen mérhetetlen a Te irgalmad.