Teológiai cikkek

A gyónásról

Amikor az emberek gyónnak, néha megpróbálják felsorolni az összes lehetséges bűnüket, beleértve a legjelentéktelenebbeket is („böjtös napon megettem egy tábla csokoládét”, „vasárnap kimostam a zsebkendőt ” stb.), arra gondolva, hogy ha valamit nem neveznek meg, akkor az nem bocsáttatik meg. De nyilvánvaló, hogy nem tudjuk felsorolni az összes bűnünket: mindig csak néhányat fogunk mondani a sok közül. A gyónás során a legfontosabb dologról kell beszélnünk – arról, ami elválaszt bennünket Istentől.

Vannak olyan dolgok is, amelyeket nem veszünk észre magunkban. Vannak olyan bűnök is, amelyeket elfelejtettünk. Nem kell azt hinni, hogy ezt a fajta észrevétlen vagy elfelejtett bűnt, amelyet nem nevezünk meg a gyónásban, Isten nem bocsát meg. Ma létezik egy vélemény, miszerint csak azok a bűnök nyernek megbocsátást, amelyeket az ember megnevez gyónásban, a többi pedig a bűnös után húzódik egyik gyónástól a másikig, mint egyfajta folyamatosan növekvő uszály. Egyes papok a feloldozó imában a „megbocsátok és feloldozlak minden bűnödtől” helyett azt kezdték mondani, hogy „megbocsátok és feloldozlak minden meggyónt bűnöd alól”. Egy ilyen elferdített ima után az ember elégedetlenül, zavartan távozik; nem keletkezik benne az Istennel történt megbékélés érzése, mert azt sugallták neki, hogy Istennel lehetetlen megbékélni, hogy Isten „kompromitáló bizonyítékokat” gyűjt ellene, hogy aztán beperelje őt az utolsó ítélet napján.

Valójában, ha egy személy nem szándékosan titkolja el bűneit, ha őszintén, tiszta szívből gyón, azzal a szándékkal, hogy megjavuljon, minden bűn megbocsáttatik neki: azok, amelyeket megnevezett, azok, amelyeket elfelejtett, és azok is, amelyeket nem vesz észre önmagában. Egyszer a Moszkvai Teológiai Szeminárium előadásán kifejtettem ezt az elképzelést – hogy a gyónásban a bűnök vagy mind megbocsáttatnak, vagy nem bocsáttatnak meg, harmadik (azaz részleges, nem teljes megbocsátás) nem létezik. Egy szeminarista nagyon élesen ellenkezett, mondván, hogy “felkutatja a Szent Atyák összes munkáját”, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét, nevezetesen, hogy csak a gyónásban megnevezett bűnök nyernek megbocsátást. Hat hónapig dolgozott a könyvtárban, majd odajött hozzám, és azt mondta: “Önnek igaza volt: minden bűn megbocsáttatik.”

Hilarion metropolita

ford.: Zimonyi Irina