Dr. Berki Feriz atya temetésén elhangzott gyászbeszéd

Hilarion bécsi és ausztriai püspök, a Magyar Orthodox Egyházmegye kormányzó főpapja beszéde Dr. Berki Feriz protopresbyter atya temetésén

Főtisztelendő atyák, kedves testvérek!

Ma Berki Feriz protopresbyter atyától búcsúzunk, aki több mint ötven évig szolgált Isten oltára előtt. Attól a pásztortól búcsúzunk, akinek élete egy egész korszak volt a magyar Ortodoxia történetében.

Feriz atya több évtizeden keresztül vezette a Moszkvai Patriarchátus Magyar Esperességét és haláláig a budapesti Nagyboldogasszony templom parochusa volt.

Az Egyház szolgálatában töltött hosszú évek során sok ember szeretetét és tiszteletét elnyerte: ortodoxok keresztényekét és más hitfelekezethez tartozókét, hívőkét és nem hívőkét. Feriz atya nehéz történelmi időszakban szolgált, de mindig védelmezte az Egyházat, és nem sajnálta erejét az Egyház ügyének érdekében feláldozni.

Feriz atya hozzájárulása a magyar Ortodoxia fejlődéséhez, az ortodox liturgikus és teológiai szövegek magyar nyelvre fordításához felbecsülhetetlen. A magyar orthodox hagyomány sok mindenben éppen az ő munkásságának köszönhetően fejlődik napjainkban is.

Ahogy Őszentsége II. Alexij, Moszkva és egész Oroszország patriarchája fogalmaz részvétnyilvánításában, „Feriz atya kiemelkedő jelentőségű lelkipásztor volt, és halála – pótolhatatlan veszteség a Nagyboldogasszony székesegyház, a Moszkvai Patriarchátus Magyar Egyházmegyéje és minden magyarországi orthodox hívő számára. Feríz atya életének utolsó napjaiig, súlyos betegségét méltón viselve, folytatta szolgálatát a budapesti Nagyboldogasszony székesegyház parochusaként. Ez a történelmi székesegyház, amely sok mindenben éppen Feríz atya munkájának köszönhetően vált a magyar Orthodoxia bástyájává, egyúttal nyitva áll más nemzetek képviselői előtt is”. Őszentsége megkért engem, hogy adjam át szívbéli részvétnyilvánítását Berki Mária asszonynak, az elhunyt családtagjainak és rokonainak.

Szívbéli és őszinte részvétét fejezte ki Feríz atya elhunytával kapcsolatban Kirill metropolita is, aki hangsúlyozta, hogy az elhunyt pásztor szíve „az Egyház iránti és Hazája, Magyarország iránti szeretettől lobogott. Felbecsülhetetlen Feriz atya hozzájárulása a magyar Ortodoxia kialakulásához és fejlődéséhez”.

A részvét e szavaihoz szeretnék a magam részéről, a Magyar Egyházmegye papjai és hívei részéről néhány szót hozzáfűzni.

Hálásak vagyunk Önnek, kedves Feriz atya, azért, hogy több mint fél évszázadig vezette ezt a templomot, törődött szépségével, és atyai gondoskodással viszonyult a többi magyar egyházközség iránt is. Hálásak vagyunk Önnek az ortodox istentiszteleti szövegek magyar nyelvre fordításáért végzett önfeláldozó munkájáért. Hálásak vagyunk Önnek nyílt szívéért, amely egyforma szeretettel fogadott magyart, görögöt, oroszt és minden embert, aki belépett ebbe a templomba.

A Magyar Egyházmegye papságának nevében megígérem Önnek, kedves Feríz atya, hogy munkássága nem fog kárba veszni, munkásságát folytatni fogjuk. Az a mag, amelyet Ön elültetett, továbbra is növekedni fog, és gazdag termést fog hozni. Ebben a templomban mindig őrizni fogjuk lelkipásztori munkásságának emlékét, és az egyházmegye más templomaiban is imádkozni fogunk az Ön lelkének megnyugvásáért ott, „ahol az igazak nyugosznak”.

Kérjük Önt, hogy imádkozzék templomunkért, hogy az Úr megtartsa azt, imádkozzék a magyar orthodox nyájért, mindnyájunkért és azokért, akik most elárvultak, elveszítvén az Ön személyében jó pásztorukat.

Legyen Feriz protopresbyter testvérünknek örök emléke! Nyugosztalja őt az Úr „fényes helyen, virányos helyen, a felüdülés helyén, ahonnan száműzetett minden fájdalom, bánat és sóhajtás”. Ámin.

Elhangzott a budapesti Nagyboldogasszony székesegyházban 2006. január 18-án